Idézetek csak úgy...

Magam vagyok az oka, hogy egyedül vagyok. Meg se próbáltam, hogy tartozzak valahova. Nem tudtam, mit akarok, csak azt tudtam, mit nem akarok.

Van egy régi kínai átok: élj érdekes időkben. Te azt mondod, rohadt élet. Én azt mondom, érdekes idők. Beleszülettünk, ezt kell élnünk.

Meg kellett csókolnom, fejfájós kényszert éreztem, hogy megcsókoljam. Ügyetlen volt a szája, forró és engedelmes. Fogvacogva próbált visszacsókolni, de a kezének már másik erő parancsolt, szabadulni akart a karomból.

Arisztotelész azt mondta, hogy az olimpiai játékokon nem a görög városok legerősebb emberei kapják meg a babérkoszorút, hanem azok, akik egyáltalán beneveztek, és ezzel nekirugaszkodtak, hogy győzzenek. Periklész meg azt mondta, ha Athént nagynak látod, gondolj arra, hogy dicsőségét merész emberek vívták ki, olyan emberek, akik tudták, hogy mi a kötelességük.

Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire? Úgy vágyni valamire, hogy közben rettegek tőle?

Mindenki születik valamire, ha igaz. Úgy látszik, én arra születtem, hogy minduntalan fejjel menjek a falnak. Majd utánanézek magamban, mi az oka, hogy ez tetszik is nekem.