Szerelmünk szilárd valóság volt: olyan elpusztíthatatlan, mint maga az igazság. Csak éppen múlt az idő, és én nem tudtam róla. Az idő folyása, a lefolyó vizek eróziója; az idő vizei elpusztították szerelmét. És az enyémet miért nem?
Szabad hűségben, meggyűrűzetlen
rég tartasz már s én rég tartalak.
Válassz engem mindig újra, szerelmem,
s mindújra téged választalak!
A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.
Sokat szenvedtem s belém szeretett,
én meg belé, mert szánta szenvedésem.
Szabad hűségben, meggyűrűzetlen
rég tartasz már s én rég tartalak.
Válassz engem mindig újra, szerelmem,
s mindújra téged választalak!
A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.
Sokat szenvedtem s belém szeretett,
én meg belé, mert szánta szenvedésem.
