Az élet törvényei

Az élet egyetlen-ezért vedd komlyan,

az élet szépség - csodáld meg,

az élet boldogság - ízleld,

az élet álom - tedd valósággá,

az élet kihívás - fogadd el,

az élet kötelesség - teljesítsd,

az élt játék - játszd,

az élet érték - vigyázz rá,

az élet vagyon - használd fel

az élet szeretet - add át magad,

az élet titok - fejtsd meg,

az élet ígéret - teljesítsd,

az élet szomorúság - győzd le,

az élet dal - énekeld,

az élet küzdelem - harcold meg,

az élet kaland - vállald,

az élet jutalom - érdemeld ki,

az élet élet - ÉLJED!!!!!!! (Teréz Anya)

:)

"A csend az a téma,
amit a legkönnyebb
félreérteni." (Albert Einstein)

"Úgy érezzük,hogy
amit teszünk,
az csak egy csepp a tengerben,
anélkül a csepp nélkül
azonban sekélyebb
lenne a tenger." (Teréz Anya)

"Az a baj a világgal,
hogy a hülyék mindenben
holt biztosak,
az okosak pedig
tele vannak kétellyel." (Bertrand Russel)

"A legtöbb ember
olyan mértékben boldog,
amennyire belül
elhatározza,hogy boldog lesz." (Abraham Lincoln)

"Az ember csodálatos
életet élhet ezen a világon.
Ha tud dolgozni és szeretni.
Dolgozni azért amit szeret,
s szeretni azt amin dolgozik." (Tolsztoj)

"Nem kívánom senkitől,
hogy csodás dolgot tegyen,
de joggal elvárom mindenkitől,
hogy mindig önmaga legyen. (Ady Endre)

"Az életet azért kapjuk,
hogy kihasználjuk,
nem pedig,hogy
spóroljunk vele." (Hemingway)

"Ahhoz,hogy boldog légy,
csupán arra van szükség,
hogy lelkesedni tudj valamiért." (Anthony de Mello)

"Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk."

Talán nem is más a szerelem, mint hálaérzet a gyönyörért. (Honoré de Balzac)

A szenvedély nem az értelem szavaival érvel. (Márai Sándor)

Boldog vagyok, hogy létezik - mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el. (Paulo Coelho)

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. (Márai Sándor)

A látszat mindig csal, de a csalás nem látszat. (Csontos Márta)

Szerintem az életet úgy kell tekinteni, mint valami kalandot. Az embernek égnie kell, kemény, tiszta lánggal, mint a gyémántnak. Kockázatokat kell vállalni, veszélyek közt élni. (William Soerset Maugham)

Az egyik legnehezebb dolog az életben olyan szavakat viselni a szíveden, amelyeket nem vagy képes kimondani. (James Earl Jones)

Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy "mindent" rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni lehet szándékán; az idő már "rendbe hozott" mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján। (Márai Sándor)

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha। Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál. (Kerstin Gier)

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak. (Paulo Coelho)

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani. (Müller Péter)

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. (Müller Péter)

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj. (Müller Péter)

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem. (Daniel Gottlieb)